Középkori magyar várak térhatású ( anaglif ) fotókon SF

1323-ban Károly Róbert Visegrádra helyezte székhelyét és a városban egy királyi házat építtetett, amelyet először az 1330-as, Zách Felicián által, a királyi család ellen megkísérelt merénylet színhelyeként említ a Képes Krónika.

A királyi házat I. Lajos bővítette ki több lépésben palotává. A ma romjaiban álló épület a 14. század utolsó negyedében épült, részben még I. Lajos, részben már Zsigmond király uralkodása alatt. A 123 m x 123 m-es, szabályos elrendezésű palotához észak felől kert, dél felől a Zsigmond által 1424-ben, a régebbi királyi kápolna helyén alapított ferences kolostor csatlakozott.

1405–1408 között Zsigmond a székhelyét Visegrádról Budára helyezte át, a visegrádi palota ettől kezdve vidéki rezidenciává vált. 1476–1484 között Mátyás király a palotát késő gótikus stílusban felújíttatta. Az épület egyes részein reneszánsz elemek is megjelentek: a Herkules-kút és a Múzsák-kútja, a díszudvar loggiája, a kápolna orgonakarzata és oltárai. Ezek az első emlékei az Alpokon túli Európában az itáliai reneszánsz stílusnak. A palotát az 1544-es török hódítás után elhagyták, így az épület rommá vált. Romjait a 18. században lebontották. Feltárása 1934-ben indult meg, és napjainkban is tart. Műemléki helyreállítása során az egykori királyi lakóépület és a kert helyreállítása készült el. Ma az épületben a Mátyás Király Múzeum kiállításai láthatóak: A királyi palota története és rekonstruált enteriőrjei.