Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Somogyvár

A honfoglalás során e vidéket a Lád nemzetség szállta meg. E nembõl származó Tar Zerind fia Koppány vezérnek lett a székhelye, aki itt várat is épített.(Más szerzõk szerint Koppány vezér székhelye nem itt, hanem a mai Törökkoppány közelében lehetett). A vár az egykori monostorral a község feletti dombon állt. Az utóbbit feltárták és a romokat konzerválták.
Koppány - aki az õsi hagyományokhoz ragaszkodó magyarok egyik vezére volt - I. István király elleni csatában Veszprém mellett döntõ vereséget szenvedett, maga is fogságba esett és kivégezték. Az elfoglalt Somogyvár királyi vár lett, 1163-tól gyakran szerepelt okleveleinkben. A XIII. század végén Henrik fia Miklós foglalta el, kitõl rövid idõ után III. András szerezte vissza. Várnagyát Panchik fia Bodon mestert 1317-ben és Miklós mestert 1331-ben említik.
Zsigmond király 1410-ben mint királyi várost adományozta Marczali Miklósnak és Dénesnek. Ez idõben tehát a vár romos lehetett, melyet a Marczaliak sem építettek újjá, és ezután sem szerepel okleveleinkben. Az 1474-ben kötött örökösödési szerzõdés alapján a Báthoriakat iktatták be Somogyvár és tartozékainak birtokába, melyre 1495-ben királyi adományt is kaptak.
A törökök hódoltsági területe volt, kiknek uralma után, 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul a királytól. E család birtoka maradt az ezt követõ idõkben is./Kiss G./

A Kupahegy teljes feltárása során elõkerült leletekbõl kiderült, hogy az 1091-ben felszentelt monostor valószínûleg csak a XII. században kapott kõfal kerítést. A XI. századi rétegek alatt közvetlenül a bronzkori réteget találták,