Dörgicse
Műemlékekben gazdag falu, melynek mai arculata is őrzi, hogy a középkorban még három különálló település volt: Boldogasszony-, Szentpéter- és Kisfaluddörgicse. A Gernye-hegy oldalában messziről látszik az alsó-dörgicsei templom- és kolostorrom, amely a Bala-ton-felvidék legnagyobb romépülete, az erődtemplomot 1251-ben kezdték építeni, és 1738-ban még használatban volt. A középkori egyházi építészet szép emléke a templomrom, mely az érett román stílus jegyeit mutatja. Tornya ikerablakos és a hajó teljes szélességében helyezkedik el. Szentélye egyenes záródású.
A felsődörgicsei templomrom (az útkanyarulatban) az evangélikus templom tövében búvik meg, elő-ször 1082-ben említi oklevél. Szent Péter tiszteletére felszentelve. A román kori XI. században épült templomrom a legrégebbi építésű templom a faluban. Az északi templomrész római kori épület alapfa-laira épült, sok követ használtak fel belőle az építés során. A honfoglalás után megtelepedett Bogát-Radvány nemzetség építette. A XIII. században szükségessé vált a templom bővítése. Ezt egyedülálló módon, 3 fal hozzáépítésével oldották meg. A régi templom falába ajtót törtek, a régi ajtót befalazták. Romjaiban is egyike a Balaton-környék legfontosabb középkori emlékeinek, szépen restaurálva.
A szerény kisdörgicsei templomrom igazi "pusztatemplom", magányosan áll egy legelő közepén. A XIII. században bazaltkőből, román stílusban építették Szent Miklós tiszteletére. Ma már csak a hajó déli fala és a nyugati oromfal egy része látható. Mérete 10x6 m. A felújítás során a téglacsík feletti rész lett újjáépítve. Déli homlokzatán 3 román kori lőrésablak lett kialakítva. Építészeti érdekessége a nyugati bejáratnál a 165 cm széles boltozati indítás. Az oltár fedőlapja is az eredeti helyére került.
