Tata
Történelem:
A XIV. század második felében építette a Lackfi család. 1397-ben Lackfi István Zsigmond király elleni lázadás élére állt. A király ezért kivégeztette és birtokait elkobozta. Zsigmond a XV. század elején kibővítette a várat és sok időt töltött falai közt. A Zsigmond által emelt négyzetes alaprajzú, négy saroktornyos, belső udvaros várnak ma csak déli szárnya, illetve a többi részének feltárt alapfalai láthatóak. Zsigmond 1426-ban a Rozgonyiaknak zálogosította el a várat, akiktől csak I. Mátyás király váltotta vissza 1467 előtt. Az 1470-80-as években Mátyás újjáépítette az erődítményt: a belső várat második emelettel bővítette kívül pedig új falövet emeltetett egy falazott vizesárokkal. Mátyás elsősorban vadászkastélynak használta. Mátyás halála után fia Corvin János örökölte, akitől 1494-ben I. Ulászló király szerezte meg. Kisebb építkezéseket feltehetően ő is végzett az épületen.
<1526-ban Szapolyai János kezében volt a vár, de a kövtkező évben Ferdinánd király elvette tőle. 1529-ben II. Szulejmán a Bécs elleni hadjárata során elfoglalta a várat és átadta Szapolyai János királynak. 1540-ben Szapolyai János halála után ismét Ferdinánd kezébe került. 1540-es években fontos végvárnak számított Tata. 1543-ban a törökök megostromolták, a védők megfutamodtak. A törökök nem szállták meg, de visszavonulásuk elött egy részét lerombolták. A Habsburgok kijavították a falakat. 1545-ben a törökök újra megtámadták Tatát és a védők az első felszólításra megadták magukat, ezért Ferdinánd kivégeztette kapitányát. Rövid időn belül a magyarok visszafoglalták a várat. 1557-ben az esztergomi Hamza bég rajtaütésszerűen elfoglalta a várat. 1566-ban Thury György és Nicolas Salm vezetésével visszafoglalták Tatát. Az erődítményt ezután tovább erősítették. A vár átépítése Süess Orbán tervei szerint 1568-1577 között valósították meg. A 16. századi haditechnikának megfelelően ó-olasz rendszerű bástyák: a dél felé néző Ferrandó, a keleti sarkot védő Rosenberg és az észak felől várható támadást kivédő úgynevezett Kecskebástya. Az első kettő az akkori várkapitány nevét örökítette meg, a harmadik neve a bástya kecskeszakállú alakjára utal. A nyugati negyedik bástyát megjavították és meghagyták a 16. század közepén épített eredeti körbástya (rondella) formáját. A várat az Öreg-tó vizével elárasztott vizesárokkal vették körül, de afejlesztések hiábavalók voltak. 1594-ben Sinan nagyvezér megtámadta Tatát, a 300 fős védősereg két napi küzdelem után megadta magát. 1597-ben Pálffy Miklós csellel foglalta vissza. Éjszaka két szekérrel három törökül beszélő és török ruhát viselő katonájával a várhoz ment. Azt mondták, hogy élelmet szállítanak Győrből Budára és szállást kértek éjszakára. A török őrök nem engedték be őket, de Pálffy a lőszerrel megrakott szekereket a kapu közelébe tolta és felrobbantotta azokat. A közelben rejtőzködő magyar és osztrák katonák berontottak a bedőlt kapun és rövid küzdelem után elfoglalták a várat. Fél évvel később a törökök újra megtámadták és elfoglalták a várat. 1598-ban a Habsburg sereg foglalta el, csak három török védő élte túl a csatát. 1605-ben Bocskai István fejedelem vérontás vette be Tatát. Egy évvel később Habsburg kézre kerül, majd 1619-ben Bethlen Gábor is elfoglalta. A sorozatos ostromok során sérült és 1624-ben helyreállított várat a király neboiszai Balogh Istvánnak zálogosította el, majd 1646-ban III. Ferdinánd Csáky Lászlónak adományozta. A Bécs ostromára vonuló Kara Musztafa 1683-ban felrobbantotta a várat. Az ezután keltezett iratok düledezo romokról írnak, melyet tartozékaival együtt a Csáki család fiúágon történt kihalta után 1697-ben Krapf Ferenc József hadi és kamarai megbízott kapta meg szolgálatai jutalmául. I. Lipót általános várrombolási rendeletét (1702) a Rákóczi-szabadságharc megakadályozta. 1704-ben Vak Bottyán kuruc serege támadta meg a várat, mire a magyar védők kaput nyitottak. 1706-ban ismét a császáriaké lett, akik visszaadták Krapfnak a birtokot.
<1727-ben a tatai uradalmat Galánthai gróf Esterházy József országbíró vásárolta meg. Az uradalmi építőmester, Fellner Jakab által 1755-ben épített vörös márványkeretes kapubejáró és a vizes árkon átvezető négynyílású híd, a mai napig a vár megközelítésének fő útvonala. Az új kapu és a török kori bejáró közé egy börtöncellákkal ellátott úgynevezett udvarbíró házat építettek, börtönkápolnával. Az Esterházy család levéltára, gyűjteményei kerültek az épület emeleti részeire, míg a földszinten lóistállót alakítottak ki.
<1805-ben bővítették a börtönt. 1815-ben végeznek a várépület megmaradt szárnyán a romantikus stílusú átalakításokat. Az eredeti kápolnafalra ekkor húzták fel a mai torony szintjét. Ekkor készülnek a jellegzetes neogótikus ablak és ajtókeretek, a kváderes borítású terasz. 1821-ben a várudvaron új kápolnát építettek, amiben 1848-ig miséztek a raboknak. 1891-ben a tatai angol kolónia tagjai elkérték és megkapták a kápolnát anglikán templomnak. 1896-1897-ben az Eszterházyak helyreállították a megmaradt szárnyat, ekkor nyerte el az udvari front a mai képét. Az ekkor Tatán és környékén tartott nagy császári hadgyakorlatok idejére átalakították az ablakok íveit, és itáliai gótikát idéző módon, építették át az emeleti ablakokat is. Az épület belsejében új lépcsők és boltozatok készültek a 20. század elején. Ez a munka széles körben ismerté tette, de nem használt a történelmi hitelének. 1945-ig az Esterházy család tulajdona volt.
