Pécs
Pannónia tartományban a Mecsek déli oldalán fontos kereskedelmi utak találkozásánál már a 2. században kialakult a Sopianae nevű település. 1009-ben István király alapította a pécsi püspökséget. A római Sopianae temetőjének helyén épült fel a püspökség katedrálisa. A négytornyú székesegyházát, valamint a mellette álló püspöki és káptalani lakóházakat már kezdettől fogva erős kőfalak védelmeztek. 1064-ben tűzvész elpusztította a templomot és a palotákat, de a gazdag jövedelemforrásokból rövidesen még pompásabb formában újították meg Pécs városát. 1284-ben a Kőszegi nemzetség serege ostromolta, míg a század végén Mizse nádorispán égette fel a várost. 1355-ben Poroszlói Neszmélyi Mikós püspök a palotája mellett megalapította az Aranyos Mária kápolnát, amelybe ő és utódai közül is többen temetkeztek. Itt állt Bergzaberni Vilmos püspök (1361-74) síremléke. Vilmos püspök hozta létre 1367-ben Pécsen az első egyetemet, és ő építtette fel a vár belső falövét.
1387-ben az Anjou Károly trónkövetelő hívének számító Horváti János báró fegyveres hada támadta meg a várost és várat. A vár sikeresen ellenállt, de a városban hatalmas pusztítást végeztek.
A mohácsi csata után a törökök megtámadták Pécset, a város elesett, de a vár tartotta magát. 1529-ben II. Szulejmán visszatért és bevette a várat, majd átadta Szapolyai Jánosnak. 1541-ben Buda elfoglalása után a szultán visszakövetelte a pécsi várat, de a lakók és a várvédők ellenálltak és a török támadásoknak. A védők Habsburg Ferdinándhoz fordultak segítségért, de a törökök előrenyomulásával a vár védhetetlenné vált. 1543-ban a helyőrség otthagyta a várat a töröknek, akik megerősítették falait és 1664-ben Zrínyi Miklós seregével szemben is meg tudták védeni. Másfél évszázad alatt a törökök berendezkedtek falai között és számos középületet, dzsámit, mecsetet és fürdőt emeltek, maga a város pedig keskeny utcáival nyüzsgő piacával jellegzetes török helységgé alakult át.
1686 októberében Buda felszabadítása után értek Pécsre a Habsburg seregek. A várost ellenállás nélkül feladták a törökök és visszavonultak a jól védhető várba. Hetekig tartották magukat, de vízellátásukat megszüntették, ezzel megadásra kényszerítették a törököket.
A Rákóczi szabadságharc alatt 1705-ben a kurucok bevették a várat. Ezután a vár fokozatosan elvesztette katonai jelentőségét. A XVIII. században a püspöki palotát és a székesegyházat újjáépítették. A XVIII. század végén és a XIX. század elején a várfalak egy részét és a kaputornyot lebontották. A falak nagyobbik része a XV. század végi barbakán és a püspöki palota egy középkori tornya is fennmaradt.
