Kőszeg
Az ország nyugati határán, a keleti Alpok lábánál fekszik a város. A terület első tulajdonosai a német ajkú Wolfer és Hedrik voltak. A Kőszegi hegység gerincén egy 20x20 méteres lakótorony és egy bástya volt az első erődítmény a XIII. század elejéről, melyet ők kezdtek építeni. Ez nem a mai vár alapja, hanem a ma Óház kilátónak nevezett lakótorony. A mai várat, mely a város szívében található, a tatárjárás idején kezdték építeni. 1392-ben Zsigmond király Garai Miklós nádornak adta. Ezután a Habsburgoké lett. Ekkor jelentős erődítési munkálatokat végeztek a török veszély miatt. 1532-ben Jurisics Miklós várkapitánysága idején, a Bécs ellen támadó török sereg ostromolta a várost. Augusztus 5. és 30. között Szulejmán szultán személyes felügyelete mellett, 19 heves támadást állt ki, amelyet kisszámú katonaság, a polgárok és a környékről idemenekült jobbágyok védtek. Az utolsó roham után, az éhségtől sokat szenvedő janicsárok lázadása az ostrom feladására kényszeríttette Ibrahim nagyvezírt. Jurisich és Ibrahim vezér megegyeztek. A vár névleg megadta magát, a védők kitűzték a török zászlót, de a török had nem vonult be, hanem visszavonultak. A hagyomány szerint az utolsó seregrész 11 órakor hagyta el a környéket, ennek emlékére szólalnak meg a város harangjai 1777-tőlmáig ebben az időpontban. A belső vár épen maradt, a város egyik legszebb és legértékesebb részeként él tovább Jurisich nevét viselve. Vármúzeum, és nyaranta várszínház működik itt.
