Esztergom
Történelem:
A római kortól kezdve vonzotta a lakókat az erre vezető Kelet- és Közép-Európát össszekötő kereskedelmi út miatt. Piacáról már a korai középkorban megemlékeznek a Regensburg és Prága felé tartó arab kereskedők. A terület jelentősége miatt a honfoglaló magyarság legfontosabb székhelyévé vált.
971 táján került a fejedelmi trónra Géza, aki az esztergomi várhegyet választotta szálláshelyéül és elkezdte az első magyar kővár építését. Géza fia, Szent István a várban született, amely 200 éven át királyi székhelyül szolgált. Szent István idején Esztergom Magyarország vallási központja lett. A magyar egyházszervezet kialakításakor az érsek székhelye az esztergomi vár északi részében volt. 1010 körül elkezdik építeni az első székesegyházat, amit külső várfal védett. István király életében fontos diplomáciai és belpolitikai intézkedések színhelye volt a vár.
Könyves Kálmán idejében, a XII. század végéig Esztergom jelentősége ismét megnő, állandóan királyi székhelyként szerepel. 1147-ben itt fogadja II. Géza a keresztes haddal a Szentföldre tartó III. Konrád német császárt és VII. Lajos francia királyt. 1189-ben, III. Béla uralkodása idején, ugyancsak a Szentföldre tartva, I. (Barbarossa) Frigyes német császár vonul át Esztergomon. A XII. században újjáépítették a székesegyházat. A templom nyugati részét később 1183-1196 között építették. III. Béla idején újjáépült a királyi palota is. 1198-ban Imre király az érseknek adományozta, így Esztergom királyi székhelyből érseki várossá alakul.
1241-42-ben a tatárok a megtámadták és elpusztították a várost, de a Simon ispán által védett várat nem tudták bevenni. IV. Béla a királyi város lakosságát a jól védhető várfalak közé telepítette és lemondott a királyi palota használatáról az érsekség javára. A vár sikeres ellenállása a tatárokkal szemben IV. Bélát megerősítette elhatározásában, hogy országszerte erős kővárakat építtet.
A XIII. század végén Bicskei Gergely püspök szembekerült a királlyal, ezért III. András megostromolta és elvette a várat. A árpádház kihalása után a várat sok támadás érte. 1301-ben Németújvári Iván bán foglalta el. 1304-ben Vencel cseh király vette be ostrommal, fosztotta ki és tartotta egészen 1307-ig. A várhegy épületeit nagy károk érték.
1396-ban a magyar trónra igényt tartó Nápolyi Lajos király hívei ostromolták és a védők hősies küzdelme ellenére be is vették. Kanizsai János érsek visszaszerezte, de 1403-ban részt vett a Zsigmond elleni összeesküvében, ezért Zsigmond személyesen vezette seregét a vár ellen és egy hónapos ostrom után elfoglalta. 1440-ben I. Ulászló ismét ostrommal vette be a várat. 1450-53 között Széchy Dénes érsek építtette újjá a székesegyházat, majd utóda, Vitéz János (1465-1472) kezdte meg a reneszánsz érseki palota kiépítését a középkori királyi palota átalakításával. Estei Hyppolit (1487-1497) érseksége idején, majd az özvegy királyné, Beatrix beköltözésekor tovább folyik a reneszánsz palota építkezése, amelyet Bakócz Tamás (1497-1521) és Szathmáry György (1521-1524) érsek is folytat. A mohácsi vész után a szükségessé váló erődítési munkálatokkal alapvetően megváltozik az esztergomi vár jellege.
1526-ban törökök támadták meg a várat. A vár kapitánya és néhány védő elszökött, de Nagy Máté vezetésével és a helyi lakosság segítségével visszaverték a támadókat. 1527-ben, miután Várday Pál érsek királlyá koronázta Szapolyai Jánost, Habsburg Ferdinánd vette be a várat és itt koronázták királlyá. 1529-ben elfoglalták a törökök, de 1530-ban a Habsburgok kiűzték őket. 1532-ben János király ostromolta meg sikertelenül.
1543-ban a vár a török kezére került. 1596-ban a királyi seregek visszaveszik a várat, amely 1605-ben ismét török kézre kerül. Valószínűleg ekkor töltötték fel földdel a királyi palota helyiségeit. 1683-ban Sobieski János lengyel király és nemzetközi serege kiűzte a törököt. 1685-ben a törökök még egyszer megpróbálták visszafoglalni a várat.
1706-ban, amikor Rákóczi kurucai veszik be, de a Habsburg erők hamar visszafoglalják és katonai helyőrség állomásozott benne. 1761-ben Mária Terézia visszaadja a várat Barkóczy Ferenc érseknek (1761-1765). Azonnal nagyszabású tervek készülnek a várhegyen felépítendo barokk fopapi rezidencia számára, s megindulnak az elso romeltakarító munkálatok. A középkori épületmaradványok nagy részét ekkor bontják el. Rudnay Sándor érsek (1819-1831) idején kezdik el a mai székesegyház épületét.
1934-1938 között került sor a királyi palota romjainak feltárására. Az ásatást Lepold Antal kanonok és Gerevich Tibor professzor irányította, a helyreállítást a Műemlékek Országos Bizottságának építésze, Lux Géza végezte. Újabb feltárásokra és helyreállításra az 1960-as években került sor.
