Csővár
Az 1280-1290-es években IV. Béla ösztönzésére építette a Zsidó nemzetségből származó Timót bán, vagy fia, akik a Csői és Nászai család ősei voltak. A XIV. században Csák Máté fegyveresei lerombolták. Az 1440-es években Habsburg Albert trónralépését követő háború során Axamit vezetésével a csehek bevették a várromot és újjáépíteték. 1460-ban Mátyás király kiüldözte a cseheket és a Csői majd a Nézsai család tulajdonába került. A Nézsai család kihalása után a királyi kamara kezelésébe került. 1486-ban Mátyas király törvénytelen fiának Corvin János liptói hercegnek adományozta. 1496-ban Corvin hű támogatójának Ráskay Balázs bárónak adta a várat, aki reneszánsz stílusú átépítéseket végeztetett és kényelmes lakópalotává alakította a Csővárat. 1551-ig fontos végvár volt, amíg a törökök el nem foglalták. Néhány évtized múlva a hódoltság északra tolódásával a stratégiai jelentősége megszünt, ezért a törökök elhagyták a várat, ami pusztulásnak indult. Az 1730-as években a Prónai familia részben lebontatta, hogy köveiből új barokk kastély építhessen Acsa községben.
Az 1950-es esztendőkre már végső romlásba jutott a középkori vár, de lelkes helybeli kezdeményezéssel megmentették. Az öregtorony csonkját aláfalazták, a várrom területét megtisztították. Az udvar közepén lévő ciszternából szépen faragott reneszánsz kőtárgyak kerültek elő, amiket a penci falumúzeumban helyezték el.
1601 végén a Habsburg seregek felszabadították Székesfehérvárt és Csókakőt, 1602-ben a törökök megint visszafoglalták. Az Oszmán Birodalom uralma alól véglegesen 1687 őszén szabadították fel a magyar huszárok, a továbbiakban már nem szerepelt a harci eseményekben. A XIX. században lakatlanná vált, így fokozatosan lepusztult.
