3D technikáról röviden
Szinte minden családban található digitális fényképezőgép, mellyel szinte
korlátlan számban készíthetünk fotókat családi eseményekről, kirándulások látnivalóiról. Viszont kevesen tudják, még kevesebben használják az ebben rejlő lehetőségeket.
Nem egy újkeletű dologról van szó, a sztereo fotózás már az 1850-es
években is ismert volt. A korábbi technológia viszont nem tette széles
körben elterjedhetővé. Ma már speciális technikai segédeszközök nélkül,
egyetlen fényképezőgéppel is készíthetünk sztereoképeket, igaz ezek csak statikus, fix, mozdulatlan témákról megvalósíthatók. Mindössze egy
speciális szemüvegre van szükségünk, melynek egyik lencséje vörös, a másik lencséje cián ( zöld ) színű.
A digitális technikában ezt a fajta képkidolgozást úgynevezett anaglif
technikával érhetjük el. Ennek lényege, hogy mivel szemeink sem ugyanazt a képet látják, az agyunk rakja össze ezeket és így látjuk térben a világot. A sztereofotózás ugyanezen elvre épül. Mára már több szakmai cikk is található ebben a témában a világhálón, melyek részletesen elmagyarázzák a technika lényegét.
Mostanra több olyan program is napvilágot látott, melyek megkönnyítik
munkánkat, s nem kell már bajlódni a színszűréssel, színeltolással, a
szoftverek ezt már maguktól elvégzik. Nekünk annyi a dolgunk, hogy
képpárunkat beillesztjük a program segítségével, s a program elvégzi a
színeltolást képeinken, mindkét szemünk részére külön színcsatornát
használva ( az egyik vörös, a másik cián ) majd az így átalakított képeket
egymásra helyezi, ami által már létre is jött az anaglif képünk, mely a
speciális szemüveggel már térben láttatja a fotózott témát. A programban
aztán annak bonyolultságától függően, kisebb korrekciókat, javításokat,
fotószerkesztést hajthatunk végre.
De beszéljünk a legfontosabb kérdésről, a képpárok elkészítéséről, mely
eldönti, hogy milyen minőségben sikerül létrehoznunk 3D-s fotónkat. Az
ugye nyilvánvaló az említettek alapján, hogy két képet kell készíteni,
mégpedig a síkban elmozdított fényképezőgéppel a témáról. Az oldalirányú elmozdítást leszámítva, a két képnek teljesen egyformának kell lenni.
Nagyon fontos figyelni a fényviszonyokra, s emiatt lehetőleg gyorsan kell
mindkét képet elkészíteni. Nem lehet a két kép között fénybeli
differencia, nem lehet rajta elmozduló tárgy, mert az a 3D létrehozásakor
remegő, vibráló foltként jelenik meg. Tehát a legfontosabb, hogy a kamera csak síkban mozdulhat el, nem billenhet oldalra, lefelé, vagy fölfelé, illetve nem lehet a témára ráfordítani, ráirányítani. Ehhez segítségül
lehet hívni egy állványt, valamint egy erre speciálisan felszerelt sínt,
melyen a fényképezőgépet oldalra tudjuk csúsztatni. Ez viszont sokszor
problémát jelent, van-e nálunk állvány, tudjuk-e használni. A terepviszonyok lehetővé teszik-e, hogy vízszintesen elhelyezzük gépünk.
Mivel ez sokszor megvalósíthatatlan, csak egy lehetőségünk van, mégpedig a kézből való fényképezés. Ez nagyon sok gyakorlást igényel, úgy elmozdítani kezünk, hogy a fenti kritériumoknak megfeleljen. Még ilyenkor is gyakran
előfordul, hogy nem sikerül megfelelő képet készíteni. Sok gyakorlás és
használat után már észrevesszük, vagy inkább érezzük, hogy nem sikerült a megfelelő kivitelezés, s ilyenkor ahogy a közmondás is tartja, ismétlés a
tudás atyja. Azaz inkább két képpárt készítsünk.
Elemeztük a fényképező gép elcsúsztatását, de nem beszéltünk a az oldalirányú elmozdítás kérdéséről. Ha figyelembe vesszük a két szem közti 6-8 cm-es távolságot, azt mondhatjuk, hogy ez megfelelő. Viszont ezt már jelentősen befolyásolja, hogy mennyire akarunk a térben mélyen látni, illetve mekkora a téma távolsága. Vannak már erre elkészített táblázatok, melyeket vagy elfogadunk, vagy nem, illetve sok-sok kísérletezgetés után magunk jövünk rá az elmozdítás mértékére. Ez nagyban befolyásolja a térhatás elérését. Ami biztos, minél nagyobb a téma távolsága annál nagyobb mérvűnek kell lenni az elmozdítás távolságának.
Célszerű az első kísérletek alkalmával viszonylag közeli tárgyakat
fényképezni, s inkább lakáson belül gyakorolni, majd folyamatosan egyre
távolabbi témákra irányítani a figyelmet. A tapasztalatok alapján nagyobb
távolságokban kb. 50 méter az, aminél még igazi térhatás érhető el így
amatőr szinten. Ez az a távolság, melynél még kézből is tudunk megfelelő
oldalirányú elmozdítást végrehajtani. Ennél nagyobb távolságnál már
feltétlenül szükséges segédeszköz használata.
Szoftver. A NET-en már több egyszerű, ingyen letölthető program áll
rendelkezésünkre 3D képeink elkészítéséhez. De vannak már komolyabb, professzionálisabb programok is melyek nagyobb lehetőséget, korrigálást, javítást, tesznek lehetővé. Ezek megvásárolhatok, mindez már inkább pénztárca függő kérdés. Kezdetben talán jobb megoldás egy egyszerű programmal kísérletezgetni, s ha beleszeretünk a témába, s jobb minőségű anaglifeket kívánunk alkotni, érdemesebb zsebbe nyúlni, kinek-kinek pénztárcája szerint.
Gyakorlati tudnivalók. Jelenleg ezekkel a lehetőségekkel inkább
épületeket, tárgyakat fotózzunk, mivel a színeltolásnak megvannak a
hátrányai. A vörös ( piros ) színek sajnos eltolódnak, érdekes kék-lila
színárnyalatban láthatók. Az emberi bőrszín még elfogadható árnyalatokat mutat. A természetben fotózott témák, ahol sok a zöld, barna, szürke szín, látványos képeket készíthetünk.
E kis hiányosság ellenére érdemes a 3D fotózással foglalkozni, hiszen egy
teljesen más világ kerül szemünk elé, úgy láthatjuk ismét képeinket,
mintha a valóságban még most is ott lennénk. Elkápráztathatjuk velük
családtagjainkat, barátainkat, szemléletesebbé tehetjük saját élményeink.
Egy-egy magasban elkészített fényképnél átérezhetjük az alattunk elterülő
mélységet, érzékeltethetjük a tárgyak egymáshoz való elhelyezkedését,
távolságát.
Jó gyakorlást és sok szép 3D-s fényképet.
Ingyenes program letöltés:
http://csatweb.csatolna.hu/tagok/csa/3d/anamaker/